Illés Sándor Plébános Úr felszentelte a kutat, a vizet és egy aznap kemencében kisütött kenyeret is. Megható pillanatok voltak, amikor a látogatók a virágszirmokat a patakba szórták.
A mosókút avatási ünnepsége
Szombaton, május 29.-én a rendezvény fő ünnepsége került megrendezésre. A mosókút avatásának ünneplése Kajdi István polgármester beszédével indult. A történelmi rész a mozgóképi anyag hossza és lassú töltődése végett a videó alatt található - nagyon izgalmas részleteket árultak el "az öregek", érdemes olvasgatni!
A mosókút eddig feltárt történelme:
Taliándörögd település történelmi részének középpontjában a régi Pillinger kovács műhely alatt található az ősi karszt vizes forrás. 2010 május elején társadalmi munkában elkezdődött a mosókút felújítása, melynek során egyértelművé vált, hogy a forráshoz műemlék együttes több száz év korszakait takarja. Fontosnak tartom megemlíteni azon fontosabb információkat, melyeket az eddigi kutatómunkálatok során sikerült feltárnunk.
A közelítőleg É-NY és D-K irányú tengelyre épült donga boltozatos vegyes bazalt és mészkő alapú mosó épület most látható formáját megelőzte egy még pontosan nem azonosított korábbi, talán barokk korabeli vízfelfogó kő forma. Erre utalnak az 1756-ban kiadott osztrák császári térképek, melyeket kézzel festettek. A térképeken található felső-Dörögddel foglalkozó mérnöki rajzokon az épület már említésre kerül.
A mosókút a mostani formáját a kutatások alapján az I. világháború után, 1918-ban nyeri el, amikor is Rédei Pál akkori falubíró és valószínűleg a lakosság közadakozásból együttesen újít fel. Ebben az időszakban a közbirtokossági területek alapján a település körülbelül 1500 lelket számlál. Ebben az időben a mosó- és itatókút kiszolgálja a csordajárásokat és a kondaállomány itatását is ellátja. Ehhez fontos megemlíteni, hogy akkoriban Taliándörögd egy fontos összekötő falu és az ide érkező és áthaladó kereskedők, vásárosok állatainak az itatását is itt végzik.
Ekkorra a mosókút elnyeri a mostani 3 lépcsős "műkő" kőpad rendszerét, mely a helybéli családok és főként az asszonyok mosásában de főként az áztatásban kap fontos szerepet. Ekkoriban a mosókutat egy bazaltkőből rakott 3 méter átmérőjű, 80 cm - 1 méter magasan kiemelkedő nyitott kút táplálja.
Az elkövetkezendő nagyobb változásokat a szocializmus idejére tehetjük a termelőszövetkezeti formák létrejöttével. Taliándörögd ivóvíz hálózatának kiépítéséig (1976) a forrás egy eternit csőrendszerrel "érhálózatként" látja el a település stratégiai pontjait: tanácsháza, Lőke ház, a mostani óvoda épület, a TSZ istállókat és a mostani Klastrom kocsma épületét. Ez a vezeték az ivóvíz hálózat bevezetésével megszűnik. A vezeték beépítésekor sérült meg az 1918-as alapkőlap. 1956-ban a nyitott forráskút megváltozik, a föld felszíni kő mellvédjét elbontják és az ivóvíz forrás egy beton fedlapot kap. ezen munkálatokban részt vesz Városi Ferenc, aki a régi "Városi Ház" kovács műhelyét működteti és aki egy nagyon kreatív munkás származású ezermester. Vele együtt dolgozott Varga Finta József földműves és Vasáros József bognár, aki a mostani Völgy vendéglő helyén élt. Szintén segítette a munkálatokat Városi János halimbai bányász és Srámli Imre későbbi ÁFÉSZ kocsmáros, aki a Városi házban lakott szintén.
1959-ben ugyanezen csapat átépíti a vályút; a korábbi favályút felváltja egy beton és kő lépcsős itatóvályú. 1969-ben szintén a TSZ segítségével az akkor hegesztőként és lakatosként dolgozó Mészáros László - Rádli János mestere, és a TSZ kőművesek: Kálmán Lajos, Kelemen Imre, Karácsony Imre és Nagy Vendel mester vesznek részt a beton fedlapra rákerülő szecessziós stílusú "Norton kút" felállításában. A bőrszelepes kút eredetileg egy sárkány fejes kiköpővel rendelkezett. Sajnálatos módon az 1970-es években itt állomásozó szovjet hadsereg egy kiskatonája manőverezés közben megsérti a az itatóvályú kőkáváját. A település a sérült javíttatja de megsérülnek a kávára felírt építők nevei.
Fontosnak tartottuk, hogy akiknek köszönhetjük, hogy ennek a csodálatos kútnak, mely még a mai napon is életet ad és műemléki büszkeségünk tisztelegjünk.
A mosókút eddig feltárt történelme:
Taliándörögd település történelmi részének középpontjában a régi Pillinger kovács műhely alatt található az ősi karszt vizes forrás. 2010 május elején társadalmi munkában elkezdődött a mosókút felújítása, melynek során egyértelművé vált, hogy a forráshoz műemlék együttes több száz év korszakait takarja. Fontosnak tartom megemlíteni azon fontosabb információkat, melyeket az eddigi kutatómunkálatok során sikerült feltárnunk.
A közelítőleg É-NY és D-K irányú tengelyre épült donga boltozatos vegyes bazalt és mészkő alapú mosó épület most látható formáját megelőzte egy még pontosan nem azonosított korábbi, talán barokk korabeli vízfelfogó kő forma. Erre utalnak az 1756-ban kiadott osztrák császári térképek, melyeket kézzel festettek. A térképeken található felső-Dörögddel foglalkozó mérnöki rajzokon az épület már említésre kerül.
A mosókút a mostani formáját a kutatások alapján az I. világháború után, 1918-ban nyeri el, amikor is Rédei Pál akkori falubíró és valószínűleg a lakosság közadakozásból együttesen újít fel. Ebben az időszakban a közbirtokossági területek alapján a település körülbelül 1500 lelket számlál. Ebben az időben a mosó- és itatókút kiszolgálja a csordajárásokat és a kondaállomány itatását is ellátja. Ehhez fontos megemlíteni, hogy akkoriban Taliándörögd egy fontos összekötő falu és az ide érkező és áthaladó kereskedők, vásárosok állatainak az itatását is itt végzik.
Ekkorra a mosókút elnyeri a mostani 3 lépcsős "műkő" kőpad rendszerét, mely a helybéli családok és főként az asszonyok mosásában de főként az áztatásban kap fontos szerepet. Ekkoriban a mosókutat egy bazaltkőből rakott 3 méter átmérőjű, 80 cm - 1 méter magasan kiemelkedő nyitott kút táplálja.
Az elkövetkezendő nagyobb változásokat a szocializmus idejére tehetjük a termelőszövetkezeti formák létrejöttével. Taliándörögd ivóvíz hálózatának kiépítéséig (1976) a forrás egy eternit csőrendszerrel "érhálózatként" látja el a település stratégiai pontjait: tanácsháza, Lőke ház, a mostani óvoda épület, a TSZ istállókat és a mostani Klastrom kocsma épületét. Ez a vezeték az ivóvíz hálózat bevezetésével megszűnik. A vezeték beépítésekor sérült meg az 1918-as alapkőlap. 1956-ban a nyitott forráskút megváltozik, a föld felszíni kő mellvédjét elbontják és az ivóvíz forrás egy beton fedlapot kap. ezen munkálatokban részt vesz Városi Ferenc, aki a régi "Városi Ház" kovács műhelyét működteti és aki egy nagyon kreatív munkás származású ezermester. Vele együtt dolgozott Varga Finta József földműves és Vasáros József bognár, aki a mostani Völgy vendéglő helyén élt. Szintén segítette a munkálatokat Városi János halimbai bányász és Srámli Imre későbbi ÁFÉSZ kocsmáros, aki a Városi házban lakott szintén.
1959-ben ugyanezen csapat átépíti a vályút; a korábbi favályút felváltja egy beton és kő lépcsős itatóvályú. 1969-ben szintén a TSZ segítségével az akkor hegesztőként és lakatosként dolgozó Mészáros László - Rádli János mestere, és a TSZ kőművesek: Kálmán Lajos, Kelemen Imre, Karácsony Imre és Nagy Vendel mester vesznek részt a beton fedlapra rákerülő szecessziós stílusú "Norton kút" felállításában. A bőrszelepes kút eredetileg egy sárkány fejes kiköpővel rendelkezett. Sajnálatos módon az 1970-es években itt állomásozó szovjet hadsereg egy kiskatonája manőverezés közben megsérti a az itatóvályú kőkáváját. A település a sérült javíttatja de megsérülnek a kávára felírt építők nevei.
Fontosnak tartottuk, hogy akiknek köszönhetjük, hogy ennek a csodálatos kútnak, mely még a mai napon is életet ad és műemléki büszkeségünk tisztelegjünk.