Betöltés...
 

Helytörténet

Egy kis történelem

A község határa már régóta lakott hely volt. Római telep nyomaira is bukkantak a határban. Dörögd első említése 1249-ben történik, amikor az egri püspök birtokhatárait állapítja meg. Nemesek által lakott hely volt Drugd. Taliándörögd területén a középkorban négy település volt: Felső-dörögd, Alsó-dörögd, Imár és Ráskó. Mind a négy település egyházas hely volt. 1187 lakosból 793 katolikust, 43 reformátust, 349 evagélikust és 4 izraelitát emlit a krónika. A településsel szorosan összefügg a Dörögdi család neve és sorsa. A családnak birtoka volt többek között Felső-dörögd, Alsó-dörögd és Imár is. 1548-ban a török felégette a községet és sokáig lakatlan, 1718 után kezdett ismét benépesülni. Az új Dörögd nem a régi falu helyén, hanem “a sűrűben” épült újra. A török hódoltság megszűnése után a települések több család között oszlottak meg. A Dörögdi család fiúágon való kihalása után vizeki Tallián Ferenc lovassági ezredest és feleségét iktatták be a birtokba. A mai Taliándörögd, vizeki Tallián Ferenctől kapta a nevét, megkülönböztetésül a középkori Tóth-dörögd - ma Ódörögd puszta - településtől. Az újratelepülő jobbágyok, közbirtokosok református lekészt tartanak, aki az evangélikusokat is pasztorálja. 1745-ben még nagyrészt lutheránus a falu. 1760-ban fordul meg az arány, miután Tallián Ignácné földesúrnő a református prédikátort kitelepíti. 1773-ban a községet vegyes hitű magyarság lakja. A falu máig fennmaradt három temploma ennek emlékét őrzi. 1757-től van tanítója a községnek. A település 1785-ben a népesebb falvak sorába tartozott, lakosainak a száma már közel 1.000 fő volt. 1910-ben a lakosság 90 % élt a mezőgazdaságból. 1925-ben a községnek szeszgyára, kettő vegyeskereskedése, kettő kocsmája és kilenc iparosa volt. Két felekezeti iskolájában katolikus és evangélikus tanítók oktattak. A község legnagyobb területe erdő és szántó. Nagyobb arányú foglalkozási átrétegződés 1949 után következett be. 100 ember járt el dolgozni Halimba, Ajka, Padragkút iparvidékeire, Sümegre és Tapolcára. 1970-től a kereső lakosság 51,9 %-a bányászatból és iparból, 44,7 %-a mezőgazdaságból élt.

1968-ban egy általános iskolája, egy élelmiszerboltja, egy vegyesboltja és egy vendéglátó-ipari egysége volt a településnek. Az általános iskola 1978-ban egyesült a kapolcsi iskolával. Így Taliándörögdre járnak az alsó tagozatosok (dörögdiek, kapolcsiak, vigántpetendiek) a felső tagozatosok Kapolcsra járnak. Az iskola a volt felekezeti iskolák helyén működik így két külön épületben tanulnak a gyermekek.




Római Katolikus Plébánia története Taliándörögdön

A mai Veszprém megye területén, közismert nevén a „Művészetek Völgyében” helyezkedik el egy parányi, de nagy múltú település Taliándörögd.

Dr. Dornyay Béla:Bakony-Útikalauzában 1927-ből az alábbiakat olvashatjuk a településről:
„(231 m) kisközség, Zala vármegye, tapolcai járás, 1187 magyarok által lakva (közte 793 katholikus, 41 református, 349 evangélikus, 4 izraelita). A Dörögd-szentimári medence nyugati szélén, a Tik- és Baksa hegyek között bemélyedő forrás dús völgyben, észak-dél-i irányban hosszan elnyúlva,igen szép helyen fekszik.
Kedvező fekvésénél fogva ősidők óta megtelepült hely, mit bronzkori, főleg pedig római leletei (kőkoporsó Licinius rézérmeivel; 1872 talált aranycsésze, csat, bronztűk, misztikus domborművű ólomtábla, a négyesfogatú napistennel (Sol), bizonyítanak. IV. Béla korában Drugd. Felsődörögdön Szt. András plébániatemplom állott (ma rom a község észak-keleti végén), melynek papja Pál 1333-ban 20 széles, 1334 és 1335-ben 40-40 kis dénárt fizet a pápának. Alsódörögdön a Boldogságos Szűz kápolnáját már 1339 említik, ez részben ma is megvan s a 18. században hozzá építi délről a mai plébánia Templomot. A 14. században Onech ivadékai bírták, kiknek fiai és unokái nevében készült az az egyezség, melyet a két Dörögd nemesei a budai káptalan előtt kötöttek 1347 a felsődörögdi templom plébániájának jogairól és kötelességeirõl.
Alsó- és Felsõdörögd a török alatt elpusztult, Felsõdörögd - a templomromján kívül - nyomtalanul eltűnt, míg a kedvezőbb fekvésű Alsódörögdöt visszatérő lakói újra felépítették, s egykori urairól, a Talián családról, Taliándörögdnek nevezték, hogy így a közeli Dörögd-pusztáktól megkülönböztethessék.
1718 Erdődi Pálffy Miklós adománylevelet ad a dörögdieknek, melyben az is áll, hogy Ulászló király Dörögdöt Simon Pálnak adta. Plébániáját 1762 állították vissza. Ez időtájt Kiss Pál V-i nagyprépost rozoga templomát kijavíttatta, tornyot építtetett hozzá, s az egész templomot a kápolnával együtt kifesttette.
A mai Taliándörögd észak-keleti végéhez közel, a Foxódi csermely bal partján, szántóföldek közötti kis magaslaton düledeznek az egykor itt létezett, de nyom nélkül elenyészett Felsődörögd Szt. András apostol tiszteletére szentelt plébánia-templomának, érdekes műrészletekkel bíró romjai.
Az egyhajós, keletelt templomot a Dörögdi-család építtette a 13. században, román-stílusban. Ezen korból maradt fenn az a vöröshomokkőből művésziesen faragott, hengerded, románstílú keresztelőmedence is, mely ma Taliándörögd plébánia templomában szenteltvíztartóul szolgál. Dörögdi Miklós, kiváló műveltségű egri ppk (1130-1361), a bolognai egyetem egykori rektora, a román alapfalakat meghagyva, 1347 körül gót-stílusban teljesen átalakítja és megnagyobbítja úgy, hogy ritkította párját a falusi templomik között. A török alatt, Felsődörögddel együtt e templom is rombadőlt, s csak szentélye és sekrestyéje maradt fenn romokban, míg a 1066 m széles és 2305 m hosszú hajója úgy elpusztult, hogy csak alapfalai maradtak bent a földben. A szentély (Sz) 6.81 m oldalú négyzet, melyet a hajótól az 1.05 m széles diadalív választ el, melyek faragott köveit kifeszitették és széthordták. A keleti szentélyfal még ma is 19.39 m magas. Mint a Balaton-Bakonyvidék legtöbb románstílú templománál, úgy itt is egyenes záródású a szentély és feltűnően érdekes, hogy ezt megtartotta a csúcsíves átalakítás után is! Feltűnő még a kültámok hiánya is, amit az erős román falazat indokol. A szentély művészi faragású ívbordái és két konzolja elég épek. A szentélyhez illeszkedik délről a kevésbé ép sekrestye (S), amelynek nyugati sarkában csigalépcső hengerfala látható. Lépcsőfokait már kifeszegették. A templom legszebb s legjellemzőbb részei a már igen gyér freskómaradányai. A szentély falai kisebb mezőkre osztva, kisebb jelenetekkel voltak ábrázolva. Minden képosztályban van egy glóriától övezett s bizanci modorban festett fej, akárcsak a veszprémi Gizella-kápolna alakjainál, tehát e festmények egykorúak! Meglevő hosszú, keskeny ablakaiból 3 csúcsívben végződik s vörös homokkőből művésziesen van faragva, egy pedig az emeleten, a szentély ívbordái felett, laposan végződik és lőrés-szerű. A faragott homokköveken kívül a falak anyaga bazalt, sok római téglával és cseréppel.
A Taliándörögd észak-keleti végén álló felsődörögdi templomromtól dél felé fordulva, végigmegyünk Taliándörögd (hajdan Alsódörögd) észak-dél-i irányban hosszan elnyúló utcáján és balról a községházát, jobbról az evangélikus templomot és iskolát (ép. 1913), odább balról a kis református templomot, evvel szemben jobbról a terméskőből boltozatosan épült Mosóházat találjuk, melynek bő forrása a Tik-hegy keleti tövéből fakad és végigfolyik a magaslaton álló, kerített római katholikus plébánia-templom felé. Ettől délre, Lõke Árpád kúriája közelében, a kőkeresztnél balra (K) fordulunk s a községet elhagyva, a Foxódi csermely kőhídján és a szeszgyáron túl elérjük a Kapolcsra vezető jó kocsiutat (l.448).”
A településnév két híres család történelmi jelenlétére utal.
Az 1200-as évektől a Dörögdi-család, az 1700-as évek közepétől a Tallián-család élt itt.
A plébánia kialakulása kapcsán elengedhetetlen röviden beszélnünk a keresztény egyház közel kilencszáz éves jelenlétéről is.
Az 1331. március 1. dátumozású viennai zsinat végzése alapján, melyet XXII. János pápa hozott tizedszedések történnek az akkori Zala-vármegye idevonatkozó területein is. Ezt Jacobus Berengarii bencés szerzetes és Raymondus de Bonofato limoge-i egyházmegyei áldozár végezte ezen a területen. Az általuk 1333 és 1335 között készített számadási könyvekben dörögd papja Dörögdi Pál neve szerepel, aki akkor a Szt. András templom plébánosa és 1360-ban itt is helyezik örök nyugalomra.
Az ő faragott sírköve jelenleg is a taliándörögdi Római Katolikus templom oldalhajójában található.
Mindezeket azért tartjuk fontosnak megjegyezni, mert az 1338-as Meskó veszprémi püspök által hitelesített (jelenleg a tihanyi apátságban található) Szt. András templom alapító levelében, már egy geglévő, működő és román kori (felső- dörögdi) templom említődik meg, önálló plébánossal.
A következő konkrét utalás Iwanka veszprémi kanonok, aki 1338-1347 között szolgál itt.
Ekkor a filiálé neve: Boldogságos Szűz Mária kápolna.
Összefoglalva, ebben az időszakban Dörögdön két egyházas hely volt: Felső(superior),Alsó(inferior)dörögd.
Mi a továbbiakban Alsó-dörögd történetével foglalkozunk, mert a vizsgált plébánia ennek egyenesági folytatása.
Ehhez a részhez még annyi kívánkozik, hogy a templom ekkor román stílusú és tartozik hozzá plébánia és az 1347 tiltás ellenére a középkorban fallal vették körül.

Ekkor még nincs a településen önálló katolikus templom, régi román kori épület romos, elhagyott.
Az egyházközség Nagyvázsonyhoz tartozik és 1726-35-ig a nagyvázsonyi plébános Szentimrei Szabó Ferenc látja el a községet mint fiókegyházat. A második és egyben konkrét történet 1741-től datálható. Ekkor már az egységes Dörögd településen sváb egyházas nemesek is laknak és közösen oratóriumot építenek a kálvinisták és a katolikusok.Ennek helye hivatalosan nem azonosított, de a levéltári kutatásokból kitűnik, hogy mai református imaház déli oldalán található javítás nyomok, festék maradványok azt jelzik ez az épület rész az ágostai evangélikusok első helye volt a faluban és csak később építtették a ma látható templomukat. A nagyobb változás 1746december 10.-én a pozsonyi országgyűlés általi adományozással változik meg. Tallián Ignácz, a Desseffy-nevű huszárezred tábornoka, császárhű és ő kapja meg Dörögd, Dent, Imár, és Ráskó településeket (ezek a falvak a mai Taliándörögd területét jelentik) adomány levélben.
Petenden 1754 május 14-től Felsőkáldy Káldy Péter a plébános, aki szoros kapcsolatot tart fenn a dörögdi katolikusokkal, Padányi Bíró Márton veszprémi püspökkel és az Eszterházy- családdal is.
Petenden ekkor kezdődik a Katolikus templom mostani formájának kialakítása.
1757-ben készíti Káldy Péter az első összeírást dörögdről.
I Tallián Ignácz generális felesége Zalabéri Horváth Teréz, erős katolikus hívő és sok vitája van a falusiakkal.
1757-ben meghal az ezredes, meg kell jegyezni, hogy a házaspár gyerekének (II. Tallián Ignácz) kereszt apja, Padányi Bíró Márton, ebből az következik, hogy a családdal jó a kapcsolat.
1759 egy meghatározó év, itt már nem él az ezredes, de a felesége elég sok „tevékenységben” vesz részt, ezekből peres ügyek születnek, ezért jól nyomon követhető a család jelenléte. Ebben az évben
még Petendhez tartozik a dörögdi katolikus közösség, ott keresztelkednek. Egy gyors döntés alapján
-amelyet még nem sikerült teljességgel tisztázni-,Zalabéri Horváth Teréz (az özvegy) és fia, Tallián János elveszik a kálvinistáktól az oratóriumot és azonnal fel is szenteltetik.
Másnap a faluban a kálvinista hívek megdobálják őket a miséről kijövet és Tallián János majdnem megvakul.
1759 szeptember 4.-én Padányi Bíró Márton vizsgálatot rendel el, amelynek eredményeként írásban megfeddi az ezredesnét.
Pozitív eredménye is lesz az eseménynek, mert a román kori, alsódörögdi (mai templom része) épületet elkezdik felújítani és létrejön az újkori plébánia.
1762.-ben már saját plébános tanít, él itt és ekkor választják le Petendtől Dörögdöt.
Az első plébános neve:Kovács György (1762-1767).
Őt követte Szalai György 1767-1771-ig, majd Németh György 1771-1777-ig, majd Artakovics Pál 1777-1780-ig, majd Gyöke Pál 1780-1782-ig, majd Török Ferenc 1782-1785-ig.
Kiss Viktor a kilencedik plébános 1785 március 24.-től 1804.ig. Az ő plébánosi ideje alatt nagyobbítják (kötik össze?) a templom épületrészeit.
Ebben nagyon nagy szerepe van Nemeskéri Kiss Pál nagyprépostnak, aki Kapolcson a templom Mária-kápolnája alatt lévő sírban nyugszik
Meg kell jegyezni, hogy a dörögdi templom mai állapota több lépcsős folyamatból alakul ki,az északi oldalhajó 2007-ben feltárt barokk freskói korábbiak és más stílusúak, mint a főhajóban található egyértelműen Bucher Xavér Veszprém megyében élt híres freskó festő képei. Az utóbbiak feltételezhetően éppen Nemeskéri Kiss Pál kapcsolatainak köszönhetőek.

1804-től- 1811-ig Simon Ferenc a plébános a településen. Őt követik Kolonits Ferenc 1811-1814-ig, majd Lakatos György 1815-1825-ig., majd Kuliffay Pál 1825-1826-ig, majd Papp Varga Mihály 1826-1836-ig, majd Gáll Gábor 1836-1848-ig, majd Brányi József 1849-1856, majd Pongrátz János 1856-1871-ig, majd Erdős Vendel 1871-1876-ig.

Mielőtt tovább haladnánk kicsit kitérnénk Zalabéri Horváth Teréz kapcsolataira.
Nagyon jó kapcsolata van Felső Káldy Káldy Péter plébánossal így az Eszterházyakkal és Padányi Bíró Mártonnal.
Másrészt szoros kapcsolatban állnak Kisfaludyval, Szegedi Rózával, a kapolcsi Lakos császári lovassági ezredessel.
Egyszerűbben kifejezve komoly társasági élet kezd akkor itt működni, és meg is változik a szellemiség.
Ebből következik, hogy plébánián dokumentált irat anyagokból kitűnik, hogy az akkor itt élő plébánosok: latin, francia, olasz, ónémet, görög és héber nyelveket is birtokoltak.
Véleményünk szerint az 1900.-as évek legelejéig ez a fajta minőségi kultúra tovább is hagyományozódik. Ekkor Molnár József a plébános aki 1876-1910-ig él a településen. Őt 1910-1918-ig Tapolczai Pál, 1918-1927-ig Czónár József Celesztin követte.
A következő fordult a plébánián Vitéz Nováky Lajos plébános idejében történik 1927aug.3-1932 jan.
Ő az egyházközség tartalékából nagy átalakításokat végeztet a plébánián, és így nyeri el a mai,kissé szecessziós és eklektikus de impozáns struktúrát. Valószínű, hogy az átalakításokkal egy időben ő festeti le először a templom falát díszítő gyönyörű, ám nagyon rossz állapotú barokk freskókat. Ezt követően még 1989-ig ötször volt újra kifestve a templom. Őt Szalai László követte 1932-1947-ig.
Meg kell jegyezni, hogy a második világháború utáni itt élő plébánosok is fontos és szoros kapcsolatot tartottak fenn a közösséggel, például egyszerű orvosi feladatokat is elláttak (gyulladások, fagyások) a gyógy- készítményeket is ők készítették, de a szocializmus utolsó szakaszában a párttitkárt is a plébánián tanították titokban német és angol nyelvre.
Ebben az időszakban 1947-1959-ig Szántó Vendel volt a plébános, őt követte Dörnyei József 1959-1970-ig, majd dr. Steixner Antal 1971-1985-ig.
Összességében ki kell mondanunk, hogy 1762.-től 1985.-ig, dr. Steixner Antal elhunytáig, tehát amíg állandó plébánosa volt a településnek nagyon fontos szerepe volt a hitéletnek a falu mindennapi életében, és el is fogadták.
Ezt követően kerültek összevonásra az egyházközségek. 1985-1986-ig Nikler Jenő, 1986-1989-ig Horváth Imre voltak a plébánosok. Ekkor semmisült meg a plébánia nagy példányszámú, és régi és valószínűleg nagyon értékes könyvtárának nagy része. Sajnos csak néhány száz példányt sikerült megmenteni.
A plébánia utolsó időszakában történt új és átfogó változás, amely teljességgel Illés Sándor plébános úrnak köszönhető, aki 1989-től plébános a környék öt településén. Mivel ő helyileg a Monostorapáti plébániában él, ezért a taliándörögdi épületet helyi kezdeményezések rendelkezésére bocsátotta. Így egy nagyon érdekes helytörténeti múzeum kapott helyet az épületben.






Taliándörögd képekben
Ablak.jpg kut.jpg Pulika.jpg Kerekfenyvesnél.jpg Szomsztéd ház.jpg Téli kirándulás.jpg A Tilos Rádió felújította az Evangélikus Templomot.jpg taliandorogd_utca.jpg